Arra kaptunk elhívást, hogy szellemben járjunk, vagy ahogy a mai igevers mondja, a “szent szellem uralma alatt” éljünk.
Ki- indulási pontnak jó, ha eldöntjük, így fogunk tenni, de Isten igéje és a tapasztalat alapján mondhatom, döntésnél többre van itt szükség; kell hozzá, hogy a szent szellem mélyrehatóan munkálkodjon az életünkben.
Ő “megoperál” minket Isten igéjével, ami szétválasztja a lelket és a szellemet (lásd. Zsid. 4,12).
A körülményeinket is hasz- nálja, hogy eddzen minket, mindenkor szilárdak legyünk, és szere- tetben járjunk.
Azok a dolgok, melyekre el vagyunk hívva, nem adatnak csak úgy nekünk – kell, hogy dolgozzanak bennünk. Ahogy a kovász vagy az élesztő dolgozik a tésztában – úgy kell Krisztusnak is dolgoznia az életünkben.
A Filippi 2,12- ben, Pál apostol arra tanít minket, hogy félelemmel és reszketéssel “munkáljuk” üdvösségünket. ez azt jelenti, hogy együtt kell működnünk a szent szellemmel, ahogy elkezdi bennünk a keresztrefeszítés munkáját, avagy “meghaljunk önmagunknak”.
Pál azt mondta “naponként a halállal nézünk szembe” (1 Korintus 15,31).
Más szavakkal, arról beszélt, hogy állandóan annak van ki- téve, hogy “halálba adja a testet”.
Nem testi halálról beszélt, hanem saját akaratának és elképzeléseinek haláláról.
Ha igazán a szellem életét akarjuk élni, nekünk is halálba kell ad- nunk az akaratunkat, elképzeléseinket, és Isten akaratát kell válasz- tanunk. számíthatunk Isten vezetésére, és azt akarjuk, hogy Ő is számíthasson a mi engedelmességünkre.
Ha igazán a szellem életét akarjuk élni, nekünk is halálba kell ad- nunk az akaratunkat, elképzeléseinket, és Isten akaratát kell válasz- tanunk. számíthatunk Isten vezetésére, és azt akarjuk, hogy Ő is számíthasson a mi engedelmességünkre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése