A megelégedéssel járó béke🧡

,,🧡De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele.,, 1 Tim. 6:8

Senkinek sincs tökéletes élete, és meglehet, hogy akarod valaki életét, ő meg másét akarja; talán éppen a tiédet.
Ismeretlen emberek filmsztárok akarnak lenni, de a filmsztárok magánéletet akarnak. 

A rendes alkalmazott főnök akar lenni, de a főnök azt kívánja, bárcsak ne lenne annyi felelőssége. 

Az egyedülálló nő házas akar lenni, de nem ritka, hogy a házas nő azt kívánja, bárcsak egyedülálló lenne.

Az élettel való elégedettség nem egy érzés – ez egy döntés. 

Az elégedettség nem azt jelenti, hogy soha nem akarunk változást vagy javulást, hanem azt, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki abból, amink van. 

Azt jelenti, hogy hálásak vagyunk azért, amit Isten adott nekünk, és eltökélten élvezzük az élet ajándékát.

Hálaadó ima:
Amikor kísértésbe esem, hogy féltékeny legyek valaki más életére, Atyám, imádkozom, hogy segíts nekem megelégedni azzal, aki vagyok, és azzal, amit Te adtál nekem. 

Köszönöm Neked, hogy életemnek célja és rendeltetése van. 

Ma úgy döntök, hogy hálás és elégedett leszek.

Ha félsz is, cselekedj!🧡 10. rész

Nézz szembe a félelmeiddel: Talán te is egy vagy azok közül, akiket a félelem gátol.

Egész életedben Isten szólt hozzád, de ahelyett, hogy engedelmeskedtél volna Neki, 

inkább visszahúzódtál attól való félelmedben, hogy mi fog történni majd, vagy hogy mit fognak szólni vagy tenni az emberek. Ennek eredményeképpen az életed egy nagy kuszaság. 

Ezért aztán nem is tudsz boldog lenni, mert nem Isten akaratát töltöd be az életedben. 

Lehet, hogy annyira félsz, hogy nem mersz továbblépni az összejövetelen Isten szellemének engedelmeskedve, hogy szolgálj, és az összejövetelt ezzel a félelemmel hagyod el. 

Lehet, hogy bizonyos helyzetekkel az életben szembe kellene szállnod, de sosem teszed meg, 

mert félsz. Minden ilyen ügyedet a szőnyeg alá söpröd, és hagyod, hogy a félelem vezéreljen. 

Lehet, hogy megpróbálod ésszerűen átgondolni az ebből kivezető utat, de belül legmélyen tudod, 

hogy az amit teszel tönkretesz téged. 

Tedd meg! Az 1Péter 5,8 azt mondja: "Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, 

az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen:" 

Jegyezd meg, hogy az Ige itt azt mondja, hogy kit "nyelhet el", nem pedig "kit fog elnyelni". 

Más szóval valamit tenned kell ezzel, hogy vajon ő elnyelhet- e téged és ha ismered sátánt, 

tudod, hogy nincs ereje. Az egyetlen ereje ami van, az amit te adsz neki. 

Természetesen a félelem az egyik kedvenc taktikája, szóval a félelemmel próbál majd megállítani, 

de ne hagyd magad. Csak menj előre és a félelmed ellenére cselekedj. 

Amikor Isten szól hozzád, hogy tegyél valakinek bizonyságot, vagy mondj el neki egy igerészt, 

akkor mondd azt, hogy "Igen Uram, azt akarom tenni, amit te mondtál nekem, hogy megtegyek. 

Uram félek, de hiszem, hogy velem vagy, ezért megyek és megteszem. 

Ördög, te pedig felejtsd el a velem való tervedet, mert ismerem Istent és te nem fogsz megijeszteni engem. Megyek és megteszem azt, amit Isten mondott a számomra, hogy megtegyem." 

Amikor Isten arra kér, hogy a gyülekezet számára egy nagyobb összeggel adakozz, azt azért teszi, 

mert el akar benned ültetni egy magot (Lukács 6,38), hogy az anyagilag előrelépj, mondd ezt: 

"Rendben van Uram, megteszem. 

Tudom, hogy ez azt jelenti, hogy valóban bíznom kell a Te gondoskodásodban, de mivel hiszem, 

hogy mindez Tőled van, megteszem. Te pedig ördög, felejtsd el, hogy ijesztgetéssel elriaszthatsz. 

Nem érdekel, ha remegek, rázkódok vagy izzadok. Megteszem, akár félek, akár nem." 

Ne engedd, hogy az ördög ellopja Isten tervét az életeden. Lépj ki hitben, nézz szembe a félelmeddel, 

nézz szembe a fájdalmaddal. Menj előre, rázkódva, remegve, izzadva. 

Isten nem mondta, hogy ne érezd a félelmet, Ő azt mondta, hogy ne fuss el! 

Lehetsz győztes keresztény vagy válhatsz olyan valakivé, aki soha nem lesz képes örülni Isten teljességében. 

Az egyetlen különbség e kettő között, hogy az egyiküket meggátolja a félelem, a másik azonban a félelme ellenére cselekszik. Határozd ma el, hogy szembenézel a félelemmel! Ámen!

A hármas kötél nem szakad el könnyen🧡

,,🧡Ha az egyiket megtámadják, ketten állnak ellent. A hármas fonál nem szakad el egyhamar.,, Préd 4:12

Nincs jobb dolog, mint egy nagyszerű házasság és nincs rosszabb, mint egy rossz házasság. 

 A keresztény házasságoknak élő bizonyítéknak kéne lenni arra, hogy két ember komoly erőfeszítést tesz Isten akaratának megvalósítására – saját örömük érdekében és hogy hatással legyenek a világra.

Két önálló egyént összeolvasztani egy harmonikus házassággá, azonban egy folyamat, ami nem történik magától. A jó házasság nem történik csak úgy, mindegy milyen erős a szerelem amikor összeházasodnak. Be kell hívni Istent a folyamatba.

Ha ismerjük Jézust és behívjuk Őt a házasságunkba, a kapcsolatunk hármas fonatú kötéllé válik. Hatalmas erő van egy férfi és egy nő egységében, ha Krisztus is belevonják.

A házasságban a boldogság nem arról szól, hogy találunk egy társat, aki mindig úgy viselkedik ahogy szeretnénk. Hanem arról, hogy két tökéletlen ember bízik a tökéletes Istenben és az Ő akaratához és az életükre vonatkozó céljaihoz igazodik. Az ilyen házasságot tudja Isten megáldani.

Ima: Istenem, szeretem a házastársam, de a kétfonatú kötél nem elég. Szeretném megtenni a részem, ezért behívlak a házasságomba, hogy megerősítsd az egymás iránti szeretetünket és a nekünk szánt tervedbe vezess minket.

Joyce Meyer: Ha félsz is, cselekedj!🧡 9. rész

🧡Szembefordulás a fájdalmammal: Hadd mondjak el erről egy példát, ami az én életemben történt. Délután volt egy időpontom, így a lányommal délben elmentünk ebédelni. 

Később, mikor már kint voltunk, megszomjaztam és jeges vizet akartam inni. 

Időnként szódavizet rendelek, de nem túl gyakran, mert a csapvizet szeretem. 

Néha bemegyünk a McDonald’s-ba vízért. Miután rengeteg pénzt költöttünk el a McDonald’s -ban kávékra és gyors ételekre, úgy érezzük ez rendben van így. 

Történetesen nem mi megyünk be, hanem Dave-et küldjük, mert ő nem bánja. 

Nem tudom te hogy vagy vele, de én mindig furcsán érzem magam, ha be kell mennem egy étterembe és megkérdezni, hogy: "Elnézést, használhatom a mosdót?" vagy "Kérhetnék négy pohár vizet?". Különösen ha nem ettem ott. Feltételezem azt gondolják, hogy igazán ostoba vagyok rendelés nélkül vizet kérni. Mivel hoztam egy döntést, hogy akkor is megteszek dolgokat, ha félek és nem számít hogyan érzek, döntöttem, hogy többé ez nem fog fogva tartani. Felnőtt nő vagyok. 

Ha én a McDonald’s-ba akarok menni egy pohár vízért, akkor képesnek kell rá lennem.

Ha ez az embereknek nem tetszik, gondoljanak amit akarnak. A reakciójuk nem hoz kellemetlen helyzetbe, mivel már döntöttem, hogy megteszem. Összeszedtem magamat és kinyitottam a McDonald’s ajtaját. Lelkem mélyén azt gondoltam: "Honnan tudnák, hogy csak most jöttem be egy kis vízért? Lehet azt gondolják, hogy már rég itt ülünk és eszünk, és csak még egy kis vízért jövök. 

De amint beléptem az ajtón, a hölgy aki a kiszolgálópultnál állt, egyenesen rám nézett. 

Akkor azt gondoltam magamban: "Ennek lőttek. Most már tudja, hogy csak vízért jöttem be kintről." Szóval tudod mit tettem? Megfordultam és elindultam a mosdó felé. 

Úgy döntöttem, hogy egy ideig a mosdóban maradok és aztán megyek a vizemért. 

Lehet, hogy valaki más áll majd a kiszolgálópultnál. 

Félúton azt gondoltam: "Mit csinálsz? Menj és kérd el a vizet!" 

Megfordultam, lementem az előtérbe a kiszolgálópulthoz és azt mondtam: "Két pohár vizet kérnék sok jéggel." Miután a hölgy odaadta, megfordultam és ugyanazon az ajtón kisétáltam amin bejöttem. 

Olyan büszke voltam magamra. Győztem. Kértem egy pohár vizet a McDonald’sban! 

Legyőztem a félelmet. Valójában nem magával az ötlettel küzdöttem, hogy kérjek egy pohár vizet. 

Egy régi fájdalom jött elő, amely újra azt mondta: "Mi van ha dühösek lesznek? 

Akkor mit teszel majd?" De tekintet nélkül arra, hogy mit gondoltam, vagy hogy hogyan éreztem magamat, úgy döntöttem visszasétálok a fájdalom kapuján. Talán egy kicsit féltem és kissé remegtem is. 

Talán úgy éreztem, hogy a szívem gyorsabban ver mint máskor. 

De a Biblia nem mondja, hogy "Ne remegj", nem mondja, hogy "Ne izzadj", csak azt mondja "Ne félj". Szóval magamra parancsoltam és visszafordultam a kapun. Hogyan szabadulhatsz ki a fogságból? Ahogy újra és újra megtettem azokat a dolgokat amelyektől féltem, egyre inkább szabaddá váltam. 

Ha a könnyű utat keresed, nem fogod megtalálni. Nincs más kiút, mint keresztül menni rajta. És hogy fogod megtenni? Félelemmel. 

Ha arra az időre vársz az életedben, amikor már nem fogsz félelmet érezni, akkor egészen Jézus visszajöveteléig várhatsz, mert a félelem mindig ott lesz, hogy megállítson. 

Döntsd el időben, hogy mikor újra ez a helyzet áll elő, megteszed akármennyire is félsz. 

Nézzük meg a Zsidókhoz írt levél 10, 35;38 verseket: "Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van. Az igaz pedig hitből él. És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem." 

Az ige nem azt mondja "ha félelmet érez". Számomra ez azt mondja: "Ha valaki visszahúzódik és meghátrál az előtte álló kihívástól." 

Isten azt mondta Józsuénak "Ne félj", azt mondta Jeremiásnak "Ne félj", Mózesen keresztül azt mondta az izraelitáknak "Ne félj". Ezzel azt mondta, hogy a félelem jönni fog. 

Ha pedig jön, akkor lehet, hogy megrázkódsz, lehet, hogy megremegsz vagy izzadni kezdesz, a szíved erősebben ver majd, a térdeid pedig összekoccannak.

 Mindezek ellenére arra kérte őket, hogy helyezzék a bizalmukat Őbelé, higgyenek abban, hogy Ő velük van és ne fussanak el. Ámen!

A valaha volt legjobb ajánlat🧡

,,🧡Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.,, Ján. 3:16

Időről időre felajánlottak már nekem “egyszer az életben” ajánlatokat, és azt tapasztaltam, hogy ezek nem mindig olyan jók, mint amilyennek hangzanak. Általában az a céljuk, hogy érzelmileg megmozgassanak bennünket, hogy gyorsan döntsünk, nehogy elszalasszuk ezt a “csodálatos, egyszer az életben, soha meg nem ismétlődő lehetőséget”.

Hála Istennek, amit Isten Krisztusban kínál nekünk, az nem egy eladási trükk. 

Bárki számára elérhető, bármikor, amikor csak szüksége van rá! 

Jézus, a helyettesítő engesztelés, kifizette a büntetésünket. Bűnössé vált, hogy mi ártatlanok lehessünk. 

Ő nem volt bűnös, mégis magára vette mindannyiunk bűnét (lásd Ézs. 53:11). 

Élj ma úgy, hogy hálát adsz azért, hogy üdvösséged ingyenes ajándék. Nincs ennél nagyszerűbb ajánlat!

Hálaadó ima:
Atyám, hálát adok, hogy biztos lehetek abban, hogy az örökkévalóságot a mennyben tölthetem Veled. Köszönöm, hogy Jézus elvette bűneimet, és nekem adta az Ő igazságát. 

Mindennap hálás leszek a Krisztusban való új életemért.

Ha félsz is, cselekedj!🧡 8. rész

🧡Szembefordulás a félelmemmel: Maine-ben voltunk, mikor Isten ezt megmutatta nekem. 

Ott szolgáltunk egy ideig és kivettünk néhány szabadnapot, hogy megszálljunk egy vendégházban. 

Nagyon szép ház volt, felújított és szállodává átalakított. Sandy és Danny, a mi két élénk és eleven gyermekünk a mellettünk levő szobában voltak. Éppen készültünk indulni, amikor Sandy megbotlott és ráesett a bőröndtartóra csomagtartójára. 

Az pedig szétesett és darabjaira tört. Sandy lement vele a földszintre és elmesélte a tulajdonosnak, 

hogy mi történt. Nagyon megértőek voltak és azt mondták: "Semmi baj, minden rendben van. 

Ezek egyébként sem olyan stabilak." Körülbelül tíz perccel később Danny jött be a szobánkba majd megbotlott, és ráesett a mi bőröndtartónkra, darabjaira törve azt. 

Az ehhez hasonló pillanatokban az ember legszívesebben gyorsan távozna, de mi becsületes emberek vagyunk, így nem tennénk ilyet. Szóval az egyetlen dolog amit tehettünk, hogy lemegyünk és elmondjuk a menedzsernek, hogy mi történt. 

Hasonló esetben mindig Dave-et küldöm, hogy kezelje a helyzetet, mert ez neki nem okoz kellemetlenséget. Ő csak megy és egyszerűen elintézi a dolgokat. 

Én viszont semmi pénzért nem mentem volna le beszélni a menedzserrel. 

A félelem megakadályozott volna. Mivel azonban éppen megkaptam a kijelentést a félelemről, 

tudtam, Isten azt akarja, hogy én legyek az, aki beszél a vezetővel. 

Elkezdtem végiggondolni: "Most lemegyek, hogy beszéljek a menedzserrel és nem kapok mást, 

mint egy kis fájdalmat. Tapasztaltam már fájdalmat a múltban." 

Bizonyára túlélem ezt a fájdalmat. Úgy értem mi lehet a legrosszabb ami történhet? 

Dühös lesz. Oké, tehát mi van akkor ha dühös lesz és ezt mondja: "Micsoda? 

Egy újabb bőröndtartót törtek össze!" Vagy éppen nevet és azt gondolja, hogy nevetségesek vagyunk vagy hamisan vádaskodni kezd. Hányféle dolgot tehetne meg?Természetesen mindegyik érzelmi fájdalommal járna. Nem így van? 

Néha a cselekvéstől való félelem sokkal rosszabb, mint maga a cselekvés, és ez a félelem sokkal jobban kínoz, mintha cselekednél. Mikor végül mész és megteszed, rájössz, hogy ez nem is olyan nagy dolog. Ez alkalommal tudtam, hogy Isten akarta, hogy a félelmem ellenére cselekedjek. 

Felvettem az összetört csomagtartót és lesétáltam vele a földszintre a menedzserhez. 

Azt mondtam: "Ismeri a lányomat? 

Nem sokkal ezelőtt összetörte a bőröndtartót." A menedzser rám nézett és azt mondta: 

"Igen, erről már tudok." Folytattam: "Nem, Ön nem érti. Ez egy másik darab. Erre a fiam esett rá." 

Ekkor rám figyelt és azt mondta: "Egy megoldható, de kettő? Nem is tudom." 

Danny ott állt mellettem, és a menedzser hozzáfordulva ezt kérdezte: "Megpróbált ráülni?" 

Én gyorsan válaszoltam: 

"Nem asszonyom, nem próbált meg ráülni. A lányom az egyikre, a fiam pedig a másikra esett rá. 

Ha gondolja, kifizetem ezeket. Csak mondja meg mennyibe kerülnek, és kifizetem." 

Csak néhány pillanatba telt és túl voltunk rajta, aztán mindenki ment a dolgára.
A fájdalom kapuján általmenni: Ha hagyod, hogy a félelem eluralkodjon az életeden, sohasem fogod magad jól érezni. Egy bizonyos ponton szembe kell nézned a félelemmel, és ki kell szabadulnod a fogságából. Néha azt sem tudod, hogyan kerültél ebbe a fogságba. 

Az egyedüli dolog amit tudsz, hogy félsz. Gyakran ez a múltban történt dolgokhoz köthető. 

De Isten ki tud hozni téged ebből a félelemből, ha egyedül benne bízol. 

Hogy hogyan tudjuk megtalálni a fogságból kivezető utat? 

Isten ajtók képében mutatja meg ezt. Példának vegyük az emberek feldühítésétől való félelmemet. 

Ez a félelem olyan traumatikus események miatt volt az életemben, és fogva tartott. 

Isten megmutatta nekem, hogy a félelem fogságába a fájdalom kapujain keresztül jutunk. 

Képzelj el engem, ahogy sétálok az életem során, majd egy nap találkozok valakivel, aki dühös lesz rám, és ettől én érzelmileg sérülök. 

A következő nap valaki visszautasít engem és fájdalmat tapasztalok. 

Aztán hasonlón fájdalmas tapasztalatok jönnek napról napra. 

Végül azt mondom magamban: "Nem akarom, hogy ez többet megtörténjen." 

Megpróbálom magam megvédeni azzal, hogy érzelmi ajtókat állítok fel, amiket bármikor becsaphatok, ha a fájdalom túl sok lesz. Szóval ilyenkor mi történik? 

Megtapasztaltam a fájdalmat. Emlékszem az ajtóra, amit felállítottam és ami mögé rejtőztem. 

Szóval keresztülmegyek ezen a kapun és bevágom az ajtót. Érzem ahogy megkönnyebbülök és folytatom az életem. 

Aztán valami más történik, felállítok egy másik kaput és keresztülmegyek rajta. 

Most már két ajtó mögött vagyok és azt mondom: "Így megvédem magam minden ilyen dologgal szemben. Soha többé nem akarom ezt a fájdalmat." 

Aztán minden hasonló esetben az ellenség emlékeztetni fog a fájdalomra. 

Feltűnik majd és azt mondja:"Emlékszel, mikor az történt, és hogy érezted magad? 

Nos, ez fog történni megint." Te pedig azonnal azt mondod: "Én ezt nem akarom, mert ez túlzottan fáj." 

Aztán még sok más dolgon mész keresztül az életben, és egyre több és több ajtó mögött találod magadat, egyre jobban fogságba ejtve. Nem ülsz és nem gondolod végig így ezeket a dolgokat, 

de tulajdonképpen mégis ez történik. Keresztül kellett menned a fájdalmakon, hogy a félelem fogságába kerülj. Hogy megszabadulj ebből a fogságból vissza kell fordulnod és végigmenned a fájdalmak kapuján. 

De ez alkalommal ahelyett, hogy még jobban fogságba esnél, ki fogsz szabadulni. 

A kivezető úton hasonló helyzeteken kell keresztülmenned. 

Nem teljesen lesz hasonló a korábbi helyzetekhez, de emlékeztetni fog rá. 

Ez alkalommal azonban teljesen másképp fogsz reagálni rájuk. 

Szembe fogsz nézni a félelemmel, szembenézel a fájdalommal, keresztül fogsz menni a helyzeten, 

de ekkor már az ellenkező irányba haladsz, a szabadság felé. Ámen!

Ha félsz is, cselekedj!🧡 7. rész

 🧡Ami a félelem mögött áll: Az egyik legnagyobb félelmem, amivel egész életemben szemben álltam, az attól való félelem, hogy embereket felidegesítek. 

Gyerekkoromban apám gyakorta volt dühös, és mi igazán soha sem tudtuk, hogy mi dühítette fel. 

Sokszor nem is dühítette fel senki, egyszerűen csak az volt és azon vezette le, aki körülötte volt. 

A gyermekek úgy érzik, hogy minden az ő hibájuk. Sok időt töltöttem el az életemben azzal, hogy megpróbáljam kitalálni, hogyan tudnám őt távol tartani a dühtől. 

Mindig nagyon óvatos voltam a közelében, mert nem akartam felidegesíteni. 

Néhány évvel ezelőtt Isten arra vezetett engem, hogy megbeszéljem a gyermekkoromat a családommal. Isten a háttérben munkálkodott és a helyreállítás csodája elkezdődött a szüleimmel való kapcsolatomban. Ennek eredményeképpen a szüleim megengedték, hogy szabadon megosszam gyerekkorom részleteit a szolgálatom során és segítsek az embereknek úgy, ahogy arra Isten elhívott.

A szüleimmel most már csodálatos a kapcsolatunk. 

De még most is ellen kellett állnom annak a félelemnek, hogy másokat feldühítsek. 

Az elmúlt 3 évben nagy lépést tettem ezen a területen, mert megértettem, hogy nem hagyhatjuk, 

hogy emberek irányítsanak bennünket. 

Mikor Dave-vel utazunk valamerre és ő rájön, hogy rossz irányba haladunk, néha felhajt valakinek a kocsi feljárójára, hogy megforduljon és a helyes irányba vezessen tovább. 

Ilyenkor én pánikba estem és azt kérdeztem: "Mit csinálsz? Miért csinálod ezt?" 

"Ne tedd!" Egy nap rám nézett és megkérdezte?

 "Mi bajod van? Csak megfordulok az autóval." 

Ekkor kezdtem el megkérdezni Istent: "Mi az én problémám?" 

Isten megmutatta, hogy attól féltem, hogy akárki is lakik abban a házban, dühöngve és őrjöngve jön ki majd, éppen úgy, ahogy az apám is tette, mikor valaki a mi kocsibejárónkon fordult meg. 

Hadd osszam meg a kijelentésem első felét. Mikor komolyabban elkezdtem mélyre ásni ebben a dologban azt mondtam: "Uram, mitől félünk annyira?" Az első gondolat ami jött az volt, hogy az emberektől. 

De mit jelent ez igazán? Azt, hogy az elutasítástól félünk. De igazából ez még nem minden. 

Amitől valójában félünk az nem az ördög. Nem is az ember. 

Nem az, amit az emberek gondolnak, mondanak vagy tesznek. Amitől valójában félünk, az a fájdalom. 

Nem akarjuk, hogy az emberek megbántsanak bennünket. Elkezdtem észrevenni, hogy ez a hajlam egy másik, nagyon alapvető területen is jelen van. 

Például tavaly télen, mikor kiléptem egy épületből a hidegbe, magam köré szerettem volna tekerni a kabátom és a fejemet pedig jól behúzni, hogy ne fázzak. Tudod aznap mit mondott nekem az Úr? 

Feltett egy egyszerű kérdést: "Ez megóv téged a fázástól?" Egy pillanatig gondolkodtam és rájöttem, hogy nem. Még mindig fáztam! Ráadásul csak újabb stressznek tettem ki magam, amikor mindent megtettem azért, hogy ne fázzak. Mit próbáltam meg valójában megelőzni?
Azt, hogy ne érezzem magam kényelmetlenül. Megpróbáltam megvédeni magamat. 

De tudod, hogy mire jöttem rá? Sokkal jobban próbáljuk megvédeni magunkat érzelmileg, mint fizikailag.

Ha valaki kinevet engem, akkor az érzelmileg okoz fájdalmat. Ha valaki mérges rám, az érzelmileg fáj. Ha valaki azt gondolja, hogy ostoba vagyok, az érzelmileg fáj. És mi mit teszünk?
Megpróbáljuk az érzelmeinket megvédeni. Ámen!